Óvodai szülői

Múlt héten volt a lányom kiscsoportos szülőije és elég lehangoló dolgok hangzottak el, gondoltam megosztom:

(Városi óvoda az agglomerációban, a négyéves gyerekekre csoportonként két óvónő és egy dajka vigyáz. A minta nem reprezentatív...)

A gyerekek jelentős része még nem tud egyedül orrot fújni, kezet mosni, tépőzáras cipőt húzni, fogat mosni. Az óvónő mesélte, hogy ebédnél vannak akik kézzel eszik a levest és ha szólnak nekik, hogy a kanalat használják, kézzel pakolják az ételt a kanálra, utána emelik a szájukhoz... Sokan vannak akik nem szólnak ha WC-re kell menniük, az ovisokra méretezett csapot nem tudják kinyitni, elzárni, nem tudnak kezet törölni, nem tudnak egyedül öltözni. Négy hónap alatt nem tanulták meg az óvónők nevét, a gyerekek nem egymással játszanak, hanem egymás mellett. Csapong a figyelmük, elővesznek egy játékot, pár perc után otthagyják, nem fejezik be... Sokan még nem rajzolnak, csak egy-egy vonalat húznak a papírlapra. Általános, hogy rossz a szem-kéz koordináció, nem tudnak színezni, gyerekollóval vágni, stb. A logopédus szerint sokan lemaradtak a beszédtanulásban is.

A szülői értekezlet nagyrészt egy szülőknek szóló tanácsadás volt arról, hogyan kell gyereket nevelni. Mik a fejlesztő technikák, mit kellene otthon gyakorolni.

Kiderült, hogy az egyéni fogadóórákra, ahol név szerint mondták volna el, melyik gyerek hogyan teljesít, a szülők több mint fele el sem ment.

Volt cikk az elitiskolák elittanárainak képzéséről... A magyar valóság szerintem az, hogy a gyerekek jelentős része már otthon és az óvodában lemarad és elveszti az esélyét, hogy erősebb iskolába kerüljön, mert nem jut neki elég figyelem. (Otthon nem tudatos a fejlesztésük, a 25 fős ovis csoportban meg egyszerűen nincs idő külön-külön leülni velük.) A most működő oktatási rendszer ahelyett hogy mindenkinek egyenlő esélyeket biztosítana, idővel csak felerősíti ezeket a különbségeket...