Kiégés

Sziasztok! Előrebocsátom, hogy alapvetően nem utálom a munkám, a környezet elfogadható, sok a HO és a 2 közvetlen főnökömmel mindent meg tudok beszélni, tényleg nagyon normálisak. Nekem mégis elegem van, de abból hogy mindig csinálni KELL valamit (az életben, nem a melóban). Hogy nem élhetek szabadon (ne gondoljatok nagy dolgokra), ha olvasni szeretnék, nem tehetem meg, ha játszanék, nem tehetem meg...mert az életem nagy részét teljesen értelmetlen (fel)adatok közt élem. Még reggel 9 sincs, de már van 2 megkeresésem, és múlt hétről egy nagyobb proj. feladat, amit már reggel kérdezett a főni, hogy mikorra lesz kész...engem már az is frusztrál, hogy látom pirosan villogni a kijelzőt. Kávézom, szedek gingkot, magnéziumot, hogy ne "hányjak" minden vasárnap, de ELEGEM van. Legszìvesebben 2-3 évig csak vakarnám magam...elfáradtam. És nem segít 2-3 hét szabi, mert előre azon stresszelek, hogy vége lesz. Más munkaköróknél is ez lenne, max az újdonság varázsa elvinne egy darabig, de alapvetően ott sem lennék szabad.

Merre lépjek? (Pszichomókus javaslatot nem kérek, akinél voltam, csak hümmög). Ötletem nincs vállalkozni sem.